A nagybácsi

Nagyon hideg volt, a kastély ablakain csillámló jégvirágok ültek, és szépen sziporkáztak a táncoló fényben, amit a gyertyák és apró lámpások engedtek ki magukból.

Az ismerkedés útvesztői

Előszó

Bánat… fájdalom… harag… ez mind benne egy emberben mikor véget ér valami, amihez ragaszkodott és jónak érzett. Nagyon nehéz túllendülni azon az ingoványon, ami nem akar engedni és csak mélyebbre húzza az embert, pedig ott fent egy nyugodt új élet vár mindenkit. Csak ez a felfelé vezető út hasonló Dante Poklához, minden egyes bugyron keresztül kell esni ahhoz, hogy eljusson a kapuig. Ez talán valamivel könnyebb lesz.

Egy hosszadalmas életút

Az egyik kiadónál voltam egy elbeszélgetésem az egyik regényemmel kapcsolatban, de sajnos eredménytelen volt. Hiú reményeket dédelgettem. Ha már ez nem jött össze gondoltam meglátogatom a rokonaimat. Elég rég nem találkoztunk. Mostanában az írásba temetkeztem nem álltam szóba szinte senkivel. Valahogy sokkal jobb volt a magány mint a nyüzsgő nagyváros.

Fehér vér

https://www.youtube.com/watch?v=IajmqVWzE1A 

Mindenkiben rejlik valamilyen tehetség, de ez könnyen elveszhet, ha nem fogja karon senki. Ritka gyémánt, amit csiszolgatni kell. Soha nem lehet igazán ragyogó pártfogás nélkül.

SÁMSON VÁRA

Fehér mészkőből

Csoda ékkőből

Épült koronánk gyémántja

Sámson lovagvára.

Te domb fehér ékköve

Eltűntél a semmibe

Ma csak pár faldarab

Hirdeti dicső múltadat.

Jöttek rabló népek,

Ezek szörnyű képek

Eltűnik fehér kő vára

Így többé senki sem látta.

Felmegyek a dicső dombra

Fiatal gyermekkoromba.

Elmeséli az ősi szél

Sámson dicső történetét.

Hazám

Ó, te szikrázó földdarab

Ki hánytatta fel múltadat.

Néped beköté sebedet,

Hatalmas vérző szívedet.

A hosszú századok során

Mindig csak dohogtál,

Mert mindenki téged bántott

Pont téged, aki senkinek sem ártott.

Bajunk összegyűlt sötét köddé,

Most láncainkat levetjük mind örökké.

Újra fényes lesz a magyar nép

Mint régen annak idején.

Erősen fogom kezedet

Már vénült a testem,

De a lelkem egy cseppet sem.

Még mindig forró vágytól ég szívem,

Ezt soha el nem feledem.

Ezernyi háború után,

Mégis kerek egész a világ.

Még most is halkan suttogom nevedet,

Azóta is erősen fogom kezedet.

Nem tudom meddig maradok,

Mert hamarosan meghalok,

De halkan suttogom nevedet

És örökre erősen fogom kezedet.