SÁMSON VÁRA

Fehér mészkőből

Csoda ékkőből

Épült koronánk gyémántja

Sámson lovagvára.

Te domb fehér ékköve

Eltűntél a semmibe

Ma csak pár faldarab

Hirdeti dicső múltadat.

Jöttek rabló népek,

Ezek szörnyű képek

Eltűnik fehér kő vára

Így többé senki sem látta.

Felmegyek a dicső dombra

Fiatal gyermekkoromba.

Elmeséli az ősi szél

Sámson dicső történetét.

Hazám

Ó, te szikrázó földdarab

Ki hánytatta fel múltadat.

Néped beköté sebedet,

Hatalmas vérző szívedet.

A hosszú századok során

Mindig csak dohogtál,

Mert mindenki téged bántott

Pont téged, aki senkinek sem ártott.

Bajunk összegyűlt sötét köddé,

Most láncainkat levetjük mind örökké.

Újra fényes lesz a magyar nép

Mint régen annak idején.

Erősen fogom kezedet

Már vénült a testem,

De a lelkem egy cseppet sem.

Még mindig forró vágytól ég szívem,

Ezt soha el nem feledem.

Ezernyi háború után,

Mégis kerek egész a világ.

Még most is halkan suttogom nevedet,

Azóta is erősen fogom kezedet.

Nem tudom meddig maradok,

Mert hamarosan meghalok,

De halkan suttogom nevedet

És örökre erősen fogom kezedet.