SÁMSON VÁRA

Fehér mészkőből

Csoda ékkőből

Épült koronánk gyémántja

Sámson lovagvára.

Te domb fehér ékköve

Eltűntél a semmibe

Ma csak pár faldarab

Hirdeti dicső múltadat.

Jöttek rabló népek,

Ezek szörnyű képek

Eltűnik fehér kő vára

Így többé senki sem látta.

Felmegyek a dicső dombra

Fiatal gyermekkoromba.

Elmeséli az ősi szél

Sámson dicső történetét.

Hazám

Ó, te szikrázó földdarab

Ki hánytatta fel múltadat.

Néped beköté sebedet,

Hatalmas vérző szívedet.

A hosszú századok során

Mindig csak dohogtál,

Mert mindenki téged bántott

Pont téged, aki senkinek sem ártott.

Bajunk összegyűlt sötét köddé,

Most láncainkat levetjük mind örökké.

Újra fényes lesz a magyar nép

Mint régen annak idején.

Erősen fogom kezedet

Már vénült a testem,

De a lelkem egy cseppet sem.

Még mindig forró vágytól ég szívem,

Ezt soha el nem feledem.

Ezernyi háború után,

Mégis kerek egész a világ.

Még most is halkan suttogom nevedet,

Azóta is erősen fogom kezedet.

Nem tudom meddig maradok,

Mert hamarosan meghalok,

De halkan suttogom nevedet

És örökre erősen fogom kezedet.

A vér íze

Előszó

„Soha nem tudtam azt, hogy a halál után is ilyen szép lehet az élet. Az egész életem csak szerencsétlen szenvedésből állt. Az utcákat jártam és szinte majdnem minden nap az éhhalál közelében jutottam pár falathoz.

5. Sugárút

1. rész

Pontosan egy év telt el. Egy hosszadalmas kínzó esztendő Peter számára. Elveszve a napok között nem is gondolta, hogy ilyen gyorsan el fog telni. A lány egyszer sem hívta őt. Hiába pillantott minden egyes percben a telefonjára majd ez után mindig a közös képükre pillantott, aminek meg volt repedve az üvege.