Előszó
Bánat… fájdalom… harag… ez mind benne egy emberben mikor véget ér valami, amihez ragaszkodott és jónak érzett. Nagyon nehéz túllendülni azon az ingoványon, ami nem akar engedni és csak mélyebbre húzza az embert, pedig ott fent egy nyugodt új élet vár mindenkit. Csak ez a felfelé vezető út hasonló Dante Poklához, minden egyes bugyron keresztül kell esni ahhoz, hogy eljusson a kapuig. Ez talán valamivel könnyebb lesz.
Sára lelkesen készült élete legszebb napjára, de nem gondolta, hogy a sors más irányt szánt neki és az eddig épített dolgai darabokra hullottak szét. Egyenes út vezetett lefelé abba a ragadós ingoványba, amiből nem látta a ki utat. napok teltek el azzal, hogy visszaolvasta az üzeneteit, de ettől sem lett jobb. Továbbra sem értette, hogy – miért történt vele? –
Nem is reménykedett abban, hogy megismerkedik egy emberrel, aki talán átrántja őt újra az élők sorába, pedig erre volt szüksége és minél előbb. Csak sajnos ez nem olyan, mint mikor bemegyünk a boltba és leveszünk a polcról egy csokit ettől azért sokkal bonyolultabb.
- De hogyan és hol? – teszi fel az ember a kérdést magának.
Ha már legalább ezt fel tudta ismerni saját magában, hogy ez így még sincs jól, akkor elindult felfelé. Szerencsére a fejlett világban, már nem csak a személyes ismerkedésre van lehetőség. Ott vannak a különböző randizási lehetőségek (rapid randi, vak randi… stb.) Internetes ismerkedés és nagyon sok olyan, amit mindenki döntsön el magának melyik tetszik igazán.
Sárát barátnője ráveszi, hogy utazzanak el együtt itt találkozik Zalánnal, akivel végre elindul valami, de aztán egy félreértés szétzúz mindent. mikor visszatérnek a hétköznapi életükbe mind a ketten egy fogadásba keverednek, amit ismerőseik eszelnek ki, hogy pár kell találniuk pár hónapon belül. Nincs semmilyen megkötés bármilyen eszközzel megoldhatják a dolgot. Szeretnék visszakapni Sárának és Zalánnal azt az énjét mikor boldogok voltak. többször összefutnak, de soha nem úgy alakulnak az események, hogy végre megbeszélhessék a konfliktusukat, ami valójában csak egy nagy butaság volt. A főhősök az ismerkedés során keverednek kínos és vicces helyzetekbe, amikből folyamatosan levonnak konzekvenciákat és így haladnak tovább.
Hogy aztán összejönnek a végén? A regényből minden kiderül!
1. fejezet
Egész Budapest felett ködfátyol lebegett, mintha ez is tükrözte volna főhősünk hangulatát. Csak néha-néha törte át a nap fénye a pára és szmog által felállított vastag falat. Pár órával előtte még szikrázóan sütött a nap aztán minden megváltozott.
Sára hófehér ruhában ült a Városligeti tónál. Aki arra járt mindenki megbámulta őt nem értették, hogy kerülhetett oda, pedig elég hosszú volt az út a négy sávon végig futott az Andrássy úton. Nagyon sok autós dudált a többiek meg nem értették, hogy mi történt. A szemén el volt kenődve a festék, zokogott.
A menyasszony a tó partján sétált az egyik padon ismerős arcot látott az öccse volt az Marci.
- Hogy kerültél ide?
- Tudtam, hogy ide fogsz jönni! Kiskorunkban sokat voltunk itt én is ide járok azóta is annyira megnyugtat!
- Nem értem miért történt ez?
- Elhiszem, hogy rosszban sántikál. Most történt először, hogy nem minden úgy sikerült, ahogy szeretted volna.
- De gonosz vagy!
- Csak megmondom az igazat!
- Neked vigasztalnod kellene engem!
Marci közelebb bújt hozzá és ráterítette az öltönykabátját. Ketten ültek és nézelődtek. Egyikük sem tudta igazán, hogy mit lenne jól mondani. A világ legboldogabb napjának kellett volna lenni… Sára még egy darabig szipogott aztán Marci haza vitte és lefektette és egész este felette virrasztott. Marci csendben ott hagyta a lányt, mert tudta szüksége lesz egy kis magányra azt nem gondolta, hogy ennyire ki akar majd zárni mindenkit.
Sára lassan nyitogatta a szemeit nem esett neki jó felkelni sem. Napokat gubbasztott az ablaka előtt, szabadságot vett ki, mert nem akart bemenni addig a munkahelyére, amíg saját magában nem rakja rendbe a dolgokat. Legszívesebben csak tombolt volna utána pedig órákig csak feküdt és várt volna, hogy történjen valami.
Napról napra egy mélyebbre süllyedt abban a bánatdagonyában, amiben reménykedett soha nem fog már bekövetkezni. Sehogy nem bírt szabadulni az elhagyatottság érzésétől. Mindenki felajánlotta, hogy egy kis időre odaköltöznek hozzá, de udvariasan visszautasította, mert szerette volna saját maga megoldani, de nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz majd.
Egyedül a postás volt, akivel mindennap találkozott és legalább ő mosolygott rá. Próbálta rávenni magát, hogy elmenjen legalább sétálni vagy valami, de erre sem volt ereje.
Pontosan négy nap telt el. Azon kapta magát, hogy mindenhol üres csészék és bögrék hevertek a töménytelen mennyiségű kávé és tea elfogyasztása miatt. Ha nem kellett volna venni valamilyen enni valót akkor nem is kelt volna ki az ágyból. Többször is csörgött a telefonja. Egy ügyfél hívta. Sára ügyvédként dolgozott. Odabent senki sem tudta, hogy mi a helyzet nem akarta elmondani így betegségre hivatkozva vette ki ezt a kis szabadságot. A lány az esküvőjére készült és ott hagyta őt a barátja az oltárnál. Nem kapott magyarázatot teljesen miért is történt, mert a férfi elrohant és egyenesen Izlandra menekült. Egy szemernyi kétely sem volt benne, hogy ők együtt közös jövőt tudnak tervezni aztán meg mintha villám szaladt volna rajtuk át, minden a tetejére fordult.
A kávéját iszogatta mikor valaki kopogott. El nem tudta képzelni ki lehet az. belebújt a papucsába és az ajtó felé sietett. Megigazította egy kicsit szénaboglya haját.
- Te meg mit akarsz itt? – kérdezte meglepődve Sára.
Lili állt az ajtó előtt egy hatalmas nagy bőrönddel.
- Szedd össze magad! Megyünk nyaralni!
- Hova? Mi van? – értetlenkedett a lány.
- Kivertem Zoltánból a jegyet! – Lili gondolatai kicsit más felé kalandozott és több részletet nem akart elmondani róla.
A lány nagyon elszánt ment a férfihoz, aki éppen egy két dolgot összerakott, mert a készült a nászútra. Lili agresszívan bekopogott. A férfi teljesen ártatlan ábrázattal kinyitotta az ajtót.
- Hát te meg?
Egyezséget ajánlok! Tudom, hogy már régóta tetszek neked és cserébe megkaphatsz, ha nekem adod a nászutas jegyeket?
- Te magadnál vagy?
- Igen, jól hallottad, de ketyeg az óra! Tik-tak, Bim-bam, na mit mondasz? – annyira szenvtelenül mondta, hogy még ő is majdnem hitt magának.
- Lili már gombolta szét a ruháját és elindult a férfi felé aki közben a csodálkozástól leült egy székre. A nő bele ült az ölébe megcsókolta a nyakát.
- Még Baby!
- Elmondok neked egy mesét! Egyszer volt hol, nem volt egy nagyon jóképű férfi, aki otthagyta a legjobb barátnőmet az oltárnál és még nagyon sok minden történt velük, de olyan önzetlen volt ez a srác, hogy… oda adta nekem a jegyeket és volt is nincs is azóta sehol a férfi.
Lili nem igen reménykedett benne, hogy tényleg sikerülni fog majd, de a férfi tényleg neki adta a jegyeket. Ő így mesélte el később, de valószínűleg sokkal durvább lehetett, mert Zoltán menekült a városból.
- Jobb, ha nem akarom hallani igaz?
- Igen jobb! – kuncogott nagyot a nőt.
- De én nem mehetek!
- De igen és igen!
- Be kell mennem a munkahelyemre szólni!
- Nem kell tenned semmit! Csak pakolj és már mehetünk is!
Sári nem akarta elhinni, hogy tényleg igaz. Csak ennyi kellett, hogy kimozduljon a komfort zónájából, amit bánatból és kétségekből épített. Nem válogatott olyan sokat elővette a legnagyobb bőröndöt és bele hajigált minden egyes ruhát. Krétára utaztak így nem kellett annyi meleg ruhát vinni.
Augusztus vége volt így érezni lehetett, hogy lassan elérkezik az ősz. A két nő ez a szörnyű évszak elől menekültek a Földközi-tenger szigetére. A repülő utat végig aludták csak arra ébredtek fel, hogy le is szálltak.
Húzták végig a repülőtéren a csomagjukat. Egy kicsit szeles volt az idő így lengette a hajukat is. Sára abban reménykedett, hogy ez a szél meghozza neki az új életet, mert bármiért oda adta volna. Annyira fura volt neki, hogy eddig ő irányított mindent most így a tetejére fordult minden. Mindegy egyes pert megnyert nem volt neki ellenfele nem is gondolta, hogy ez megtörténhet vele is.
Az egész utat végig aludta, de mégis fáradtnak érezte magát.
- Ugye nem bántad meg, hogy kirángattalak?
- Nem persze már nagyon rossz voltam egyedül!
- Csak nézz körül mennyi pasi van minden felé és csak mi ránk vár és nyugi meg is kapjuk mindet!
- Akkor menjünk szedjük össze magunkat, mert így egyik sem fog ránk nézni!
Mind a kettőjükön látszott, hogy aludtak és festékük elkenődött. Egy tíz percet kellett még várni, mert pont az összes taxi elment mikor elértek a parkolóba. Egyesen a szállodához vitte őket. Ami szerencsére sokkal jobb volt azt a katalógusban látták. Négy csillagos volt és egyesen a tengerparton volt így nem kellett messzire menni.
Sára kiszállt a kocsiból eldobta a bőröndjeit és a víz felé rohant.
- Hova mész te őrült? – rohant visítva a nő után.
- A szabadság felé! – ledobálta a ruháit is berohant a habok közé.
Eléggé hideg volt a víz, de nem érdekelte őt annyira jól esett neki. Lili döbbenten állt a parton és próbált arrébb ugrálni, mert attól félt, hogy vizes lesz a cipője.
Látom megőrültél!
Dehogy, de itt az ideje, hogy egy kicsit őrült legyek nincs itt senki ismerősös! – de sajnos ez a teória elég gyorsan megdőlt, mert pont mellettük sétált el két idős ügyfél akiknek segített megírni megfelelően a végrendeletüket. Próbálta magát takarni, de ekkor már késő volt. Összeszedte magát és végre elfoglalták a szállodai szobájukat.
2. fejezet
Zalán a tengerparton sétált. A hosszas céges ügyek után végre volt egy kis ideje, hogy szemügyre vegye a tengerpartot és gyönyörködni a barnára sült női idomokban, amik olyanok voltak, hogy az ember legszívesebben bele harapott volna. Nem messze tőle ritmusos zene szólt, de ő teljesen az ellenkező irányba indult el. A férfi nagyokat sóhajtott és arra gondolt milyen jó lenne újra húsz évesnek lenni és ezeket a lányokat hajtani, de már pontosan 35 éves volt így egy kicsit visszább fogta magát csak a gyönyörködést hagyta meg magának. Levette a papucsát, mert tele ment homokkal, az ingjét is szétgombolta. A mellkasán végig futott a tenger friss szele kicsit kizökkent a nézelődésből.
Jól esett neki, hogy nem csak az üvegen keresztül érezte a napot, hanem az arcát simogatta. A hosszú hetek után végre szabad volt. Zalán két nagy céggel tárgyalt egy közös fúzió miatt. Nagyon szerettek volna közös dűlőre jutni, de eléggé bonyolult, mert olyan érdekellentétek adódtak, amik valószínűleg meg fognak maradni.
Zalán által képviselt cég inkább a profitot vette figyelembe a másik pedig a környezet biztonságáért kardoskodott, de abban reménykedett, hogy az ügyvédek megoldják a dolgot. Ő mindent elkövetett számos grafikont, táblázatot tárt a bizottság elé, hogy még jobban szemléltesse milyen kockázatok állhatnak fenn.
Leült a partra pont úgy, hogy még a tenger nyaldosni tudta a lábfejét. A telefonját kikapcsolta nem akarta, hogy még véletlenül is zavarja őt valaki. Egy kis nyugalomra vágyott, mert már nagyon hiányzott neki, hogy csak maga legyen és ne tíz ember essen egymásnak az orra előtt.
Két nő haladt feléje mind a kettőn kalapot viselt. Azt a jó nagy fajtát, ami szinte majdnem ki is takarta az egész arcukat. Az egyiknek szőkésbarna haja volt a másiknak pedig vöröses. Először észre sem vette őket. Mind a kettő nagyon könnyű esésű ruhát viselt és pont sejtetően látszott a mellek és fenék domborulatai, mert lengette rajtuk a szél. Egy nagyobb szélforgatag érkezett a magasabb nő kalapját a víz felé libbentette.
- Jaj, a kalapom! – kiáltott fel Sára.
- Siessünk még lehet utol érjük!
Úgy úszott a kalap mintha csak egy kis tutaj lett volna.
- Istenem a kalapom! Valaki segítsen! – kiáltott fel a nő.
Zalán erre figyelt fel. Ekkor pillantotta meg a tökfedőt, ami a vízen lebeg, ledobta magáról az inget és a víz felé rohant mire odaért már még beljebb vitte a hullám így már nyakig merült a vízben. Érezte, hogy bele lépett egy tengeri sünbe, de nem foglalkozott tovább tört a kalapért.
- Szerinted ki bírja hozni?
- Remélem!
- Majd a végén még megfullad!
- A kalapot csak ki hozza!
A két nő várta, hogy visszaérjen a férfi. Zalán mikor kiemelkedett a vízből a két nő el is felejtette, hogy miért vártak rá.
- Jól látok?
- Igen! Hány kocka van a hasán?
- Bepárosodott a szemem!
- Na, mire ideér, szedjük össze magunkat!
A szájukat is eltátották majdnem. A férfi kiért a partra, akkor jutott eszébe, hogy a telefonjától kezdve minden egyes dolga a zsebében volt. Odanyújtotta a nőnek a kalapot ekkor látta meg mennyire gyönyörű az arca.
- Tessék, itt van kalapod!
- Nagyon köszönöm ö…! – meg sem tudott szólalni Sára.
- Zalán vagyok! – szólalt meg újra Zalán.
- Én meg Sára! Látom elázott mindene, meghívhatom legalább egy italra?
- Azt szívesen elfogadom!
- Hétkor találkozunk… a hotelban!
- Ott leszek!
A férfi nem talált szavakat annyira gyorsan történt minden. Eléggé meg volt ő is illetődve bármit el tudott volna képzelni erre a napra, de ezt nem, hogy még egy nővel fog randizni. Lett volna még egy pár megbeszélés, de ezeket inkább lemondta nem akarta, hogy bármi is beárnyékolja ezt a lehetőséget.
A két nő mikor már távol haladtak akkor kezdtek nevetni. Sára a felhők felett járt ő is inkább álomnak, mint valóságnak gondolta és addig ábrándozott is, amíg Lili meg nem szólalt.
- Kis lány újra a pályán vagy! Nem kellek én ide!
- Láttad a szemét? – olvadozott Sára. – annyira kedves volt.
- Láttad a hitelkártyáit! Dúsgazdag lehet! – rángatta le a földre a nőt Lili.
- Ezzel én nem foglalkozom! A legutóbbi alkalom is nagyon jól sikerült!
- Nagyon a toppon kell lenned szerintem nagyon jó parti. Ki tudja mi lesz még belőle!
- Nem tervezek előre semmit.
A két nő diadal ittasan ballagatott vissza a hotelba.
3. fejezet
Zalán is a felhők között járt és nagyon várta a hét órát. Még ott üldögélt egy kicsit tengerparton és nézelődött aztán rájött, hogy nem ártana intézni a telefonjával kapcsolatban valamit, mert így senki tudja őt elérni. Általában mindig volt nála csere telefon így csak kivette a sim kártyát és már mindben rendben volt, valójában elég nagy csoda volt működött. A 10. emeleten lakott, hangos gyereksírás hallatszott ki a szobából. Egy kis baba sírt a nappaliban. Egy göndör barnahajú nő pedig a konyhában sürgölődött készítette a tejet a gyermeknek.
- Megjöttem!
- Épp ideje volt! Sehogy nem bírom lenyugtatni Kevint.
A férfi átvette a gyereket kicsit gügyögött neki és már mosolygott is a kisgyerek. Hatalmas kék szemei voltak és már egy két foga ki is bújt.
- Apa kicsi fia! – mondogatta. Majd a nőre nézett. – Sajnálom most lett vége a tárgyalásnak!
- Zalán szeretnék ma estére kivenni egy kis pihenőt! – nézett kérlelően a nő férfira.
- Sajnálom, de ma nem lehet egy ügyféllel találkozom, amit nem tudok elhalasztani!
- Ne haragudj, hogy csak most mondtam, de egy picit hosszúak voltak ezek a hetek. Nem olyan mint otthon, meg ez a hosszas távollét. Akkor a holnapi estét szeretném mindenképpen lefoglalni!
- Nekem megfelel! Nem tervezek semmit szóval a tiéd lehet.
- Öltönyt veszel fel? Mert akkor még azt ki is kell vasalnom.
- Nem csak inget valójában nem annyira üzleti lesz. Szeretném megnyerni magamnak a személyes bájommal.
- A bordó inged arra teljesen megfelel.
A nő furcsa grimaszt vágott nem éppen értette, hogy mi folyik körülötte. Kivasalta a férfi ingjét addig pedig Zalán megpróbálta belőni a haját, megmosta fogát és volt külön parfümje az ilyen alkalmakra abból fújt magára.
Sára is lázasan készülődött azóta, hogy egyedül maradt az oltárnál ez volt első ilyen alkalom mikor újra legjobb formáját kellett hoznia és semmit nem akart a véletlenre bízni. Mikor hazaértek ő is eltűnt és végig rohanta a főutca összes boltját mire végre megtalálta azt, amit keresett egy nagyon egyszerű, de mégis szexi ruhát tudta, hogy ez kell neki. Elég hosszú volt az út mire idáig eljutott. Már nagyon régen volt ilyen alkalom így nem igazán tudta, hogy lenne a legjobb. Nagyon öregnek érezte magát mindenhez, pedig csak 32 éves volt. nagyon sok ruhát felpróbált, de végre megtalálta, amit szeretett volna. Rápillantott az árcédulára kicsit kiverte őt a víz, de tudta, hogy még más alkalomra is megfelelő lesz. Ezzel nyugtatta magát. Szatyrokkal megpakolva indult el hazafelé. Lili leugrott boltba, Sára nyugodtan tudott magának készülődni. Vett egy forró fürdőt, amiben hosszasan áztatta magát. Szeretett volna teljesen relaxált lenni ezért illatgyertyákat is gyújtott.
Mikor visszaérkezett a nő addigra már öltözködött és fél kézzel a haját próbálta besütni.
- Szerinted megfelel ez a ruha? – kérdezte aggódva tőle Sára.
- Látom nagyon meg akarsz felelni! Ezer éve nem hordtál már ilyen ruhát! – nevetett Lili.
- Most jó vagy nem? – csattant ki Sára.
- Újra fiatal vagy! – ellenkezett Lili.
- Akkor ezt igennek veszem!
- Ettél legalább valamit mielőtt elindulsz?
- Nem gondoltam majd csak eszünk valamit!
- Pont arra lesz időtök!
- Nem fogunk szexelni az első randin.
- Majd meglátod!
- Nem vagyok olyan…
Háromnegyed hét volt pontosan mire kész lettek mind a ketten. Zalán érkezett oda előbb így ő kért magának egy wiskey-t. Halkan dobolt a bárpulton. Egy kicsit idegesnek érezte magát azon volt, hogy minél jobban leplezze… megivott még egy bátorító italt. Sára nem akart késni rápillantott az órájára már csak pár perc volt, de ő is odaért.
4. fejezet
A bárban halkan szólt a zene, de amint Sárára pillantottak a jazz banda váltott, gyors zenébe csapott át. Mintha valami romantikus filmbe cseppentek volna a szereplők. A szemek egyből rá szegeződtek. A nő nem igazán értette, hogy azért néznek így rá, mert annyira csinos vagy valami furcsát látnak rajta, de valójában nem is érdekelte őt, mert jól akarta érezni magát és semmivel nem a szeretett volna foglalkozni. Ezt már akkor eldöntötte mielőtt elindult.
Zalán kifordult a székkel és felé nézett. Sára mosolyogni kezdett a szíve is kalapált. Nagyon jó volt neki újra látni a férfit. Zalán majdnem félre nyelt annyira csinos volt a nő az ő arcára is gyermeki mosoly húzódott, először meg sem tudott szólalni.
- Pont időben jöttél!
- Köszönöm, nem szeretek elkésni sehonnan! A munkám miatt sem.
- Iszol valamit?
- Egy Bloody Mary jól esne!
- Jól van, akkor azt kérek neked! Mivel is foglalkozol?
- Ügyvéd vagyok! Még hozzá elég jó… - nem igazán értette, hogy miért tette ezt hozzá. – és te?
- Egy cég képviseletében vagyok itt! Az én cégem és egy másik szeretnék közös üzletet folytatni!
- Hát elég izgalmasan hangzik!
- Pedig nem az… sok unalmas emberrel találkozok és beszélnem kell velük, de te nem vagy az… sőt nagyon is érdekelsz!
- Köszönöm kedves vagy! Még egyszer köszönöm a segítségedet, de többe került a telefonod meg minden együtt!
- Ne törődj vele, ha ennyibe került, hogy találkoztunk akkor nem bánom!
Sára egyenesen a férfi szemébe nézett szerette volna látni, hogy tényleg komolyan gondolja vagy csak szeretné őt felcsípni. Annyira perzselőek voltak a szemei, hogy mentem elvörösödött. Nem bírta vele tartani a szemkontaktust. Zalán elmosolyodott ezt szerette volna elérni vágyat kelteni benne. Reménykedett benne, hogy tovább is így fognak haladni. Még egy pár pohár után azon kapták magukat, hogy majdnem egymásnak esnek. Mind a ketten tudták az a helyes döntés, ha felmennek valamelyikükhöz.
Zalán lakosztályára mentek nem sejtve a bonyodalmat, ami ott várt rájuk.
Ledobálták a ruhájukat és egymásnak estek. Sára becsukta a szemét, mikor a férfi megcsókolta a nyakát. Annyira gyengéd volt, hogy szerette volna, hogy érjen vége soha ez a pillanat. Zalán levette Sára melltartóját és végig cirógatta a mellbimbóit érezte, hogy a nő bele remeg. Egyre vadabb lett a helyet, nem maradt semmi épp, levertek mindent, de nem törődtek semmivel. Sára teljesen meg volt vadulva, Zalán hirtelen a hátára fordította a nőt Sára annyira meglepődött, hogy egy hatalmasat sikított a szomszéd szobában felsírt a kisgyerek.
Abban a pillanatban vége lett mindennek. Sára magára húzta a takarót. Hirtelen felkapcsolódott a villany és a másik nő állt a szoba ajtajában. Sára dermedten figyelte a nőt, hogy ki lehet az.
- Látom üzleti megbeszélés!
- Ő a feleséged? – döbbent le teljesen Sára.
- Nem… meg magyarázom.
- Milyen gyerek sírt az előbb? Jobb, ha megyek! – próbálta minél gyorsabban összeszedni a ruháit, de mindig elejtett valamit. Nagyon megalázva érezte magát. Nem sikerült a gyors menekülési terv.
Hülyének érezte magát, hogy ilyen könnyem megadta magát. Mire kiért az ajtón teljesen kijózanodott és csak azzal törődött, hogy valamennyi méltóság még legyen abban ahogy elmenekült.
Zalán és a dadus összecsaptak.
- Miért kellett ezt csinálnod?
- Miért kellett hazudnod?
- Te csak a dadus vagy nem tartozok neked beszámolóval. Ha hazaérünk onnantól kezdve el vagy bocsájtva.
- Nem kell addig várni! Most azonnal felmondok! Jobb lesz neked is meg nekem is. Remélem nem találsz más ember, aki vigyáz a fiadra!
- Rendben menj eddig is megvoltam nélküled most is el leszek!
Elég elhamarkodott kijelentés volt, mert már a repülő úton is elég nagy bajok voltam. Még az volt a szerencse, hogy magán gépen repültek haza. A légi utaskísérők nagyon szívesen segítettek neki így sokkal könnyebben átvészeltél az egész utat.
5. fejezet
Sára könnyűvérűnek és butának érezte magát. A parton nem volt senki csak a tenger hullámzását lehetett hallani, de mégis úgy érezte, hogy a sötétségben ezernyi szem szegeződik rá. Lassan levette a cipőjét és bársonyszerűen lecsúsztatta magáról a ruháját és besétált a habok közé. Nagyon jól esett neki a hideg víz ez segített abban, hogy kitisztuljon a feje. Kicsit könnyebb lett neki, de még így is hatalmas düh tombolt minden egyes porcikájában. Legszívesebben egy nagyot ordított volna, hogy mindenki hallja a fájdalmát, de végül is csak belül tombolt.
A nőre úgy borult rá az este mintha egy hatalmas fekete bársonykabát lett volna, néha egy kicsit meglibbentette a szél a haját. Minden nyugalmat árasztott, de valahogy még sem esett neki jól annyira ez a hatalmas csend.
Azt hitte sokkal jobban fog elsülni ez a randi készen volt arra, hogy újra építsen mindent.
De megint visszaesett ugyan abba a verembe ahonnan kiásta magát.
Innentől kezdve, ha bárki is rá mosolygott inkább menekült előle, mint hogy bármilyen interakcióba kerüljön vele. szenvedésnek érezte az egész kirándulást. Minden áron haza akart menni. Újra sebezető és gyenge lett az a kis önbizalma vissza lerombolódott. Erre egyáltalán is gondolt. Legjobban az bántotta őt, hogy a férfi felvitte a lakására ahol ott volt a felesége és gyereke. Tudta, hogy ezt nem kell megmagyarázni. Lili nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg mi is történt. Napok teltek így, hogy nem tudta elkezdeni a dolgot. Látta nagyon szenved a nő, de nem akarta feltépni a sebeket még jobban.
- Lili, ha még egyszer ilyet csinálok, kérlek lőj fejbe!
- Miért mi történt?
- Zalánnak van felesége és gyereke is.
- Ezt meg honnan tudod?
- Éppen a szexre készültünk és átjött a másik szobából a nő?
- Én bírom ezt a csávót! Mondtam, hogy eljuttok odáig.
- Micsoda?
- Mekkora rohadék!
- Nekem már nincs kedvem maradni!
- Pedig maradunk. Legalább most már tudom, miért rettegsz minden egyes férfitól. Nem megyünk haza, megyünk bulizunk és végig isszuk az összes koktélt! Az első ilyen eset után nem adhatod fel! Ettől már csak jobb lehet! Lesz ez még így se!
Innentől kezdve minden egyes partinak ők voltak a középpontjában. Senki nem tudta, hogy kik ők, de mégis a legjobb hangulatot csinálták. Igaz Sára eléggé noszogatva ment bele a dolgokba, de aztán szépen lassan visszatért ahhoz a szabad énjéhez amilyen régen is volt még anno a főiskolán. Sára úgy pörgött mint egy búgócsiga saját magán is meglepődött, hogy ennyi energia van benne. Mostanában semmi alkalma nem volt arra, hogy lazítson a munka és nagyon keményt volt és az esküvőt is meg kellett szervezni. Mindennel szeretett volna megbírni és azt igazán most értette meg, hogy mennyire sokat vállalt és minden összedőlt mint egy kártyavár.
- Mondtam én neked, hogy maradjunk!
- Nagyon jól döntöttünk! Lehet ennek pont így kellett történnie!
- Jövő nyáron eljöhetnénk megint!
- Benne vagyok, de még az nagyon messze van!
Úgy buliztak minden egyes nap, mintha ez lett volna az utolsó hét a szabad életükből, pedig még mind a ketten nagyon fiatalok voltak. Újra húsz évesnek érezték magukat, de az alkoholt sem úgy bírták már, nem nagyon foglalkoztak vele. általában mindig hazaértem. Néha jobban máskor kevésbé voltak másnaposak. Végre olyan lett a nyaralás mintha ahogy tervezték nincsenek semmilyen kötöttségek. Senkinek nem kell beszámolni arról, hogy mit is csináltak.
6. fejezet
Sára mikor visszaért Budapestre egy nagyon nagy meglepetés várta őt. Nem illett bele a zárba a kulcsa többször meg próbálta, de nem akart kinyílni. Nem értette, hogy mi van. Szólt a gondnoknak, aki elmondta neki, hogy a lakást eladták és teljesen üres. A nőnek hatalmas nyíltak a szemei többször is megkérdezte, hogy valóban jól hallotta-e, nagyon mérges volt mivel együtt vették a lakást, de csak Zoltán nevére lett íratva így olyan volt mintha csak az ő tulajdona lett volna és el tudta adni. Eszébe sem jutott akkor, hogy a férfi ezt megteszi vele. nem értette miért csinálta. Nem váltak el ennyire rossz viszonyban. Elöntötte a méreg, ha most tudta volna, hogy hol van a férfi biztos, hogy megölte volna. Gondolkodott hova tudna elmenni, de sajnos csak egyetlen egy ember jöhetett számításba. Kicsit tétovázva tárcsázta nem akart a terhére, de nem semmilyen más lehetőség nem jutott az eszébe így felhívta Lilit.
- Szia! Van egy kis gond!
- Mi a baj?
- Zoltán eladta a lakást és én hajléktalan lettem!
- De ezt, hogy tehette?
- Az ő nevén volt minden!
- Jó lenne tudni hol van! látod milyen hülye voltam kellett nekem megbízni benne.
- Mindegy most már ez van! tudsz valahol aludni?
- Pont ezért hívtalak. Meghúzhatom magam nálad?
- Persze, gyere nyugodtan! Mikor érsz ide?
- Már itt vagyok az ajtó előtt!
- Nyitom az ajtót!
Lili pár pizsamába bújt. Csak pakolta a ruháit be a szekrénybe amit már megszáradtak.
Felbontottak egy üveg Martinit és ketten azt iszogatták. Sára újra elpanaszkodott mindent.
- Most komolyan! Az összes ruhámat eladta vagy ki dobta!
- Mit fogsz felvenni munkába?
- Nem tudom bemegyek melegítőbe!
- Adok szívesen valamit!
- Úgy sem jó rám!
- Az igaz!
Közben Sára fejébe szállt a Martini és sokkal jobb témák kerültek a porondra. A nő arcára gyerekes mosoly ült ki és forgott vele a világ. A szomorkodás átcsapott nevetésbe és sokkal oldottabb lett a hangulat. Nevettek hangosan annyira, hogy még a szomszéd is átkopogott, de nem foglalkoztak vele. éjfél volt már mikor végre összeszedték magukat és elindultak mosakodni majd utána le is feküdtek.
Sárának éppen itt volt az ideje visszamenni és munkába állni. Nem is gondolta, hogy ennyire nehéz elindulni. A napi kosztüm helyett most melegítőben ment, de mielőtt bement volna az irodába beugrott egyik butikba és vett egy ruhát. a boltban már többször is látták, de így még nem is alig akarták megismerni. Először a biztonsági őr ki is akarta őt kísérni, de miután megmutatta a törzsvásárlói kártyáját már nem volt vele semmi gond.
Bent a cégnél tudta, hogy kérdezősködni fog mindenki, de legalább szerette volna ezt az egyet kivédeni. A gyakornokok is elég furán néztek rá. Az esküvője előtti héten neki kellett velük foglalkozni, de legtöbbször kapott külön feladatot így csak hírből ismerték őt.
Reménykedett benne, hogy aznap nem kap semmilyen ügyet. Szeretett volna csak nyugodtan leülni és felmérni mindent, hogy mennyi minden változott ez idő alatt. Fél óra alatt oda is ért a munkahelyére. Azt hitte még egy jó darabig nem fogja majd látni ezt a hatalmas üvegépületet, de nem volt menekvés be kellett menni. Legszívesebben elfutott volna azt érezte mintha most kezdődne élete legnagyobb tárgyalása csak nem igazán tudta, hogy most ő az áldozat vagy éppen a bűnös.
Mindenki mosolyogva fogadta őt. Meg is lepődött ezen. Nem tudta, hogy most ennyire nem jutott ide a hír vagy Rebeka parancsba adta, hogy mindenki viselkedjen teljesen normálisan. Arra számított, hogy majd földönkívüli módjára fognak rá nézni.
Egy alacsony gyakornok szaladt oda hozzá. Fekete öltönyt viselt olyan volt mintha egy temetésre sietne. Péter volt az ELTE Jogi Karáról.
A kovács és Szabó ügyvédi irodának volt az a titulusa, hogy elsőként válasszon a leendő ügyvédek között. Sajnos előfordult, hogy mellé lőttek és ezt rá is igaz volt nem volt a legjobb vétel.
- Rebeka hívat téged! – mondta zavartan.
- Mond meg neki, hogy lerakom a cuccomat és megyek! – legyintette le a fiút.
- Azt mondta, amint beérsz menj hozzá! – mondta tekintélyesen.
Sára újra ránézett, hogy tényleg ugyan azzal az emberrel beszél-e mint akit eddig ismert. Ránézett, de valahogy mégis másféle határozottság sugárzott belőle.
- Akkor megyek is!
Nem igazán értette, hogy mit akarhat tőle. Megigazította a kosztümjét és úgy nyitott be a hatalmas üvegajtón.
- Szia Rebeka! Hívattál!
- Igen kedvesem!
Rebeka olyan 175 cm magas, göndör barna hajú nő volt. Nagyon karakán természetű, amit akart elért és bárkin átgázolt, ha az útjába áll. Egyből erre gondolt Sára, hogy valamit tett még akaratlanul, ami szemet szúr a nőnek. Nagyon jó viszonyban voltak, de a főnök asszonynak semmi sem volt szent. Sára fejében ezer és ezernyi gondolat cikázott. – Mit ronthatott el, ha nem is volt bent. – és még nagyon sok más, de arra nem gondolt, amit végül a főnök asszonya mondott.
-
- Ki fogsz rúgni?
- Nem ettől rosszabb ötletem van! – nevetett a nő. – Tudom annak idején mikor randizgattál én óva intettelek attól, hogy valami nem normális embert szedj fel és a munkádra bármilyen hatással legyen, de aztán láss csodát nálad pont fordítva történt a dolog.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Mondom már…, ha 2 hónapon belül nem találsz senkit visszaraklak a közjóléti ügyekhez!
- De ezzel nem zsarolhatsz meg!
- Már megtettem!
- De…
- Semmi de! menj dolgozz és légy ügyes!
Tudta, hogy minden meg tehet Rebeka, de elég fura volt, hogy eddig ő fenyegette a saját főnökét most meg ez is visszájára fordult. Nem igazán tetszett neki ez az új helyzet. Semmi kedve nem volt bent lenni négyig így felhívta Lilit menyjenek el kávézni abba a kis kávézóba, ami a bazilika mellett volt.
Eléggé hűvös volt az idő így forró csokit ittak. Köd hömpölygött a belvárosban, de még így ragyogtak a díszlámák. A Szent István Bazilika óriás módjára emelkedett a kávézó felé ez adta meg a hangulatot. Mind a ketten forró csokit ittak. A párolgó italok segítettek abban, hogy egy kicsit felmelegedjenek először arra gondoltak, hogy kintre ülnek, de lengedezett a szél és így inkább bent foglaltak helyet.
- Mi történt ma veled?
- A kedves főnököm parancsba adta, hogy két hónap alatt találjak párt!
- Mi van?
- Jól hallottad!
- Különben?
- Mehetek vissza oda ahonnan elindultam! – nagyot kortyolt Sára a csokiból. – szóval fel van adva a lecke. Kérek ötletek hogyan is kezdhetem el!
- Jótól kérsz tanácsot, akinek csak egy éjszakás kalandjai vannak. Végül is van egy pár lehetőség. Elsőként ajánlanám neked pár facér ismerősömet, ha ez nem jönne be, akkor pedig jöhet a chat, a rapid randi meg még nagyon sok lehetőség van.
- Akkor kezdjük az elején!
- Nekem megfelel! Pénteken hivatalos vagyok házi bulira oda eljöhetnél velem egy nagy gazdag üzletember nyaralójában lesz ott a helyünk!
- Nekem jó akkor ott kezdhetem is a cserkészést! Olyan hülyén hangzik!
- Bele jössz majd! Még benned van az amazon!
- Attól félek én is!
Nagyon jól esett neki, hogy Lili mellette állt és támogatta. Ritkán beszélt ilyen dolgokról bárkivel, de most egyedül volt teljesen csak barátnőjére számíthatott.
7. fejezet
Zalán nagyon készült a bulira még a pincéből is felhozatta a dolgozó szobába a pókerasztalt. Hosszú ideje nem volt itthon így végül is ez volt az újra itthon parti, amit mindig megrendeztek, ha megérkezett. A szervezkedés közben egy gond merült fel, amit sehogy nem tudott áthidalni nem volt, aki vigyázzon Kevinre. Több dadust is felhívott, de senki nem akarta elvállalni attól félt, hogy az előző babysitter valamit elterjesztett róla és így nem fog senki segíteni neki és az egyik hölgy el is mondta, hogy mit terjeszt a nő.
- Igen, azt mondta, hogy megerőszakolta!
- Hogy micsoda?
- Mondta, hogy fel is akarja jelenteni, de fél, hogy újra bántani fogja!
- Kérem ne higgyenek neki!
- Ismerjünk őt eléggé hazudós a hölgyemény, de még így is nagyon sokan komolyan vették a híreket. Megpróbálunk keresni önnek egy megfelelő személyt.
- Rendben! Nagyon köszönöm!
Sorban jöttek a szállítók hozták a nagy palacksöröket, borokat. Ő próbált mindent irányítani, de annyira bonyolult volt. elszokott ő már ettől, hogy ide-oda ugráljon. Annyi papírt kellett neki aláírni, hogy a végére már kifogyott a tolla is.
Körülbelül olyan 30 embert várt, de ennek ellenére nagyon sokan voltak. Akit ismert azokat személyen üdvözölt, de hol a gyerek sírt ide-oda cikázott.
Este nyolcra voltak hívva vendégek, de Zalán munkatársai már egy fél órával előbb megjöttek. Hoztak kaját és próbálták őt felkészíteni a nagy partira. Mindent körbenéztek, hogy rendben fognak-e működni a dolgok.
Négyen jöttek, Gábor a cég főrendszer gazdája, Ramid ő az indiai cég képviselője, de már több éve Magyarországon lakott és elég jól megtanult magyarul és itt lett családja. Noelt már gyerek kora óta ismerte szinte együtt nőttek fel, és végül Jonatán a folyton pesszimista barát, aki legtöbbször csak elrontja az ember kedvét, de ő is kellett ahhoz, hogy teljes legyen a csapat.
Pár perc alatt aztán megtelt az egész ház. A zene dübörögni kezdett és mindenki táncolni kezdett. A buli nagyon jól telt csak néhány vázat törtek össze. Az alkohol töménytelen mennyiségben fogyott még szerencse, hogy jó pár hordóval lett rendelve mindenből. Nem zavartatta magát senki ennek Zalán örült, de próbálta mindenkin rajta tartani a szemét, de legfőképpen a fián.
Sára és Lili is megérkeztek próbáltak nézelődni, de elég sznob emberekkel sikerült nekik összeakadni. Elmentek az egyik asztalhoz ahol szendvicsek és italok voltak. Sára bele kortyolt a pohárba, de amit majdnem lenyelt a levegőbe ki is fújta.
- Mi bajod van?
- Ott van Zalán!
- Kicsoda?
- Tudod, akivel majdnem összefeküdtem!
- Most folytathatjátok!
- Nem vagyok vevő a humorodra!
- Akkor menjünk?
- Jobb lesz szerintem, nem akarok vele összefutni! Hazafelé majd megeszünk egy gyroszt?
- Azt akarsz enni?
- Ja, na, menjünk már!
Úgy távoztak, hogy nem is vette észre senki. Sára gyorsan szedte a lábait még majdnem egy embernek is neki ütközött, Lili utol sem tudta érni. Az egész városon rohantak.
Zalán nagyon élvezte az estét. Egy kicsit táncolt is, de fél szemmel mindig a fiát figyelte, de jól is tette, mert az egyik vendég éppen sörrel próbálta megitatni a gyereket.
- Ezek őrültek! Az előbb sörrel itatta valaki Kevint!
- Legalább nem ordított volna!
- Ez nem vicces!
- Jó, jó!
Összeült a csapat és megindult a maratoni pókerparti. Zalán többször nyerésre állt, de szinte mindenkinek kedvezett legalább egyszer a szerencse. Mikor végre megjött volna a hangulat a kisfiú mindig felsírt.
- Zalán mesélj csak arról a csajról, akivel találkoztál Krétán!
- Hát eléggé félre sikerült a dolog, pedig jól indult!
- Most komolyan szex közben ment be a bébiszitter?
- Ramid mondtam, hogy ne mond el nekik!
- Szaftos részleteket kérünk!
- Nem volt semmi csak annyit tudok mondani gyönyörű teste van! de lehet soha többet nem fogom látni!
- Zsepit nem kérsz?
- Ne szórakozzatok már, inkább igyunk arra, hogy újra együtt vagyunk és játszunk! Mi kell ettől több?
A kis gyerek újra felsírt általában ilyenkor abba maradt a játék és a férfi már rohant is kisgyerek felé. A többiek egymásra néztek, valami titok lappangott a levegőben. Egyedül csak Zalán nem sejtette, hogy mi van. arra gondolt, hogy megakarját őt viccelni ilyen elég sokszor előfordult. Szerették őt ugratni.
- Ne menjél már sehova hagy sírjon egy kicsit!
- Mindjárt jövök!
- Az előbb is ezt mondtad!
- Már egy csomó pénzt elvertél oda sem figyelsz!
- Az előbb is én nyertem!
- Persze most meg mennyi pénzt fogsz veszíteni! Lassan nem marad semmi csak a lakásod!
- Azt meg nem hagyom, hogy elvesszen.
Igaza volt a többieknek inkább a gyerek felé jártak a gondolatai. Előbb utóbb már tényleg maradt semmi és a lakás is tétre került. Zalán csak nagyokat pislogott és már készült bedobni a kulcsot.
A többiek kupaktanácsot tartotta. Legalább tíz perc volt mire visszarendeződtek és elmondták, hogy mi is lesz a felállás. Zalán kíváncsian várta, hogy mit fognak neki mondani.
- Megbeszéltük a többiekkel abban az esetben megtarthatod a házat, ha két hónapon belül találsz valakit, aki vigyáz a gyerekre, mert ez így nem működik. Nem lehet semmi közös programot csinálni.
- Eddig is megoldottam! Srácok ez nem egy kis állat, amit csak úgy leadok bárkinek.
- Ja csak ránk nem is marad időd!
- Akkor bele mész?
- Rendben persze! De ez egy nagy vicc. Jobbat is kitalálhattatok volna.
- Majd csak ezután lesz vicc! főleg, ha minden egyes részét kipróbálod!
- Kezdhetnél az özvegyekkel azok nagyon lelkesek tudnak lenni!
- Ez nem jó vicc!
- Chatelhetsz vagy menj rapid randira! Nagyon sok lehetőség van!
- Gondolom. Egyik jobb mint a másik, én már ezer éve nem voltam ilyenen. Nem is tudok már ismerkedni.
8. fejezet
A szokásosan indult a nap már kezdett hűvösödni az idő. Sára elővette a vastag kabátját majd leugrott a közeli kávézóba és indult is munkába. Már arcról megismerték őt és nem kellett kérnie a kávét pontban akkor mindig ott várta őt a pulton gőzölögve.
Nem igazán tudott figyelni a munkában azon járt az esze hogyan is kellene elkezdeni a randizást. Nem szívesen meg sehova így első ötletnek a chat-et választotta. Több fórumot is elolvasott, hogy valamennyire képben legyen ezekről, de sajnos ahol az egyiket dicsérték máshol pedig eléggé bírálták.
Végre aztán sikerült egy olyan oldalt találni, ami viszonylag normálisnak és hitelesnek tűnt. Elég hosszúra nyúlt a regisztráció annyi mindent kellett beírni, hogy csak ezzel elment legalább egy fél óra és ott volt bemutatkozás. Nem tudta hogyan írja vagyis már annyira nehézre esett egy kicsit is magát dicsérni, hogy teljesen elfogytak a szavak.
Elkezdett gépelni, de aztán mindig visszatörölte nem haladt sehova újra és újra visszatért a kiinduló ponthoz.
Dániel kopogott be hozzá. A férfi kb. olyan 180 cm magas hátrafésült szőke haja volt. Már meg volt a kettejük közös története mikor még mind a ketten gyakornokok voltak, de aztán egy idő múlva egyikük sem értette, hogy miért de vége lett a kapcsolatuknak azóta folyamatosan változott egyszer nagyon jóban voltam máskor pedig köszönni sem akartak egymásnak.
- Szia! Zavarlak?
- Szia! Nem gyere be nyugodtan!
- Nincs kedved eljönni velem ebédelni?
- Még addig van egy kis idő nem?
- Már fél egy van!
- Nem is néztem!
- Min dolgozol annyira?
- Egy ügy, de elakadtam benne…
- Chaten akarsz regisztrálni?
- Nem dehogy… Honnan tudod?
- Én vagy a rendszer gazda!
- Igaz!
Lementek a cég konyhájára legtöbbször ide jártak, mert egy svájci szakács főzött, akinek mindig nagyon sikerült eltalálni mindennek az ízét. Az őszre tekintve sütőtök leves volt és másodiknak párolt zöldségekkel félig átsütött steak.
- Hogy haladsz az ismerkedéssel?
- Erről is tudsz?
- Igen én mindenről! Arról is sokszor, amiről nem akarok.
- Nem tudom semmi újat mondani még csak tegnap derült ki, hogy mi van.
- Van egy pár szabad barátom, ha gondolod összehozlak benneteket.
- Ez sem rossz ötlet ki tudja, hogy a chaten milyen emberek vannak!
- Eléggé elvetemülteket is tudsz találni. Legyél óvatos!
Sárának nagyon jól esett ez a kis beszélgetés valamennyire fellelkesítette őt és nagyobb kedvvel látott neki a chat bemutatkozó szövegének a megírásához. Haza felé indult mikor ismeretlen számról hívta valaki.
- Szia Sára! Dániel barátja vagyok mondta, hogy szabad vagy és kedved lenne egy randihoz!
- Szia! Említettem neki, de nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan találni is fog valakit.
- Van kedved eljönni velem egy vacsorára?
- Igen!
- Rendben akkor este nyolcra érted megyek!
- Megadjam a címem? Nem kell Dániel elmondott mindent.
- De már más címen lakom!
- Akkor azt szeretném tudni!
- Miből foglak megismerni?
- Keress rám facebook-on Szabó Bence vagyok.
A nő nagyon kíváncsi volt így visszaszaladt a gépéhez és Dániel ismerősei között lecsekkolta a férfit. Barna haja volt és barna szeme a ruhája alapján elég jól öltözködött ezeket mind le lehetett szűrni abból a pár képből és persze teniszezett. Ez nagyon jó pont volt Sáránál, mert sportolni ő is szeretett.
Alig várta, hogy végre haza érjen és elmondja, hogy mi is történt vele. Lili csak nagyokat pislogott.
- Te komolyan bele mentél ilyenbe?
- Ja!
- Remélem Dániel nem akar veled kiszúrni!
- Nem hiszem!
9. fejezet
Zalán csalódottan ült bent a cégnél az egy babysitter közvetítő honlapot nézegetett, hátha talál olyat aki teljesen megfelel neki, de sajnos egyiknek sem volt igazi referenciája. Végül is túl nagy szüksége nem is volt rá, mert egyetlen randi sem volt kilátásban. Még sok ideje volt, de semmi féle ingert nem érzett rá, hogy bármit is tegyen.
Az e-mailjeit böngészte. Elég sok olyan volt, amit a kukába rakott, de egyen meg akadtam a szeme. Izgatottan kattintott rá. Egy ideje várt már erre az e-mailre. Bonyhádi Kata írt neki a városban járt és gondolta összefuthatnának. Elég rég nem látták egymást. Annak idején mikor még Zalán szabad volt sokat randizgattak, de közben Kata egyszer csak bejelentette, hogy férjhez meg és itt vége szakadt minden. Szeretett volna vele találkozni. Zalán is szívesen látta volna, de így egy kicsit bonyolult volt. kicsit gondolkodott rajta, de mégis bele ment a dologba. Már csak embert kellett találni, hogy valaki vigyázzon a gyerekre. Sorban végig vette a barátait. Tudta, hogy Noel semmi féle képen nem jöhetett szóba, mert csajozásra használta volna a fiút. Jonatán szörnyen negatív volt így ő sem. Nem maradt más mint Ramid.
- Hello Ramid! Lenne hozzád egy hatalmas kérésem!
- Mondjad nyugodtan!
- Este ráérsz?
- Most kivételesen igen!
- Te már úgy is tapasztalt vagy a gyermekfelügyeletben nem tudnál ma este átugrani, vigyázni Kevinre?
- De nagyon szívesen! Csak nem randid lesz?
- De igen olyasmi! Majd meglátjuk mi sül ki belőle
Így meg is oldódott ez a gond is. Zalán nagyon boldog volt. Sok reményt fűzött ehhez a dologhoz. Soha nem csinált ilyet most még a virágait is meglocsolta az irodában. Tudta, hogy annak idején is volt valami közöttük, de abban reménykedett, hogy most újra felgyulladhat a láng.
Zalán lelkesen felhívta a nőt. Jó volt hallani a hangját, már majdnem el is felejtette, hogy mennyire kellemes a csengése. Hatra beszélték meg, hogy elmegy a nőért a Hiltonban szállt és egy budai étterembe foglaltak helyet. Kata semmit sem változott ugyan olyan méz szőke haja volt és őzike szemei, mintha az idő még sokkal fiatalabbá tette volna. Zalán felment hozzá. Kicsit tétovázott… nagy levegőt vett és bekopogott.
- Itt is vagy Zalán, pedig reménykedtem benne, hogy késel egy kicsit! – a nőn csak egy csipkés hálóruha volt.
- Igen, Kata megjöttem! – Zalán majdnem eltátotta a száját, már nagyon régen látta így a nőt. – hoztam virágot! – bökte ki a nőnek az első gondolatot, ami fejében volt.
Kata a férfi felé haladt olyan volt, mint valami női démon tűz égett a szemében. Nem kérdezett semmi többet megfogta a férfi nyakkendőjét és berántotta a szobába. Vadul csókolózni kezdtek minden felé repültek a ruhadarabok. Katának még a gyöngysora is elszakadt. Ahány kis gömb volt rajta annyi felé szaladt mindegyik. Mikor már szinte teljesen csupaszak voltak beugrottak az ágyba. Tovább folyt a csók csata. Jó volt érezni egymás ajkát. Zalán már évek óta erre vágyott megízlelni a nő csókját.
- Miért jöttél vissza Budapestre?
- Hogy újra megházasodjak!
- Micsoda? – úgy ugrottak el egymástól mintha áram ütötte volna őket.
Mélyen betakaróztak és várták, hogy megszólaljon a másik. Zalánban itt tört össze minden illúzió, amire gondolt.
- Azt hittem azért akarsz találkozni velem, hogy újrakezdjük!
- Nem szerettem volna veled tisztázni, hogy nem lesz semmi soha többé.
- Értem. Eléggé félre értettem a dolgokat! De akkor miért mentél bele a szexbe?
- Mert még mindig csábító vagyok, de mi nem tartozunk össze!
- Ez igaz!
- Vacsorázni azért még elmegyünk?
- Persze, ha már lefoglaltam barátok még csak maradunk!
Elég kínos lett az egész szituáció, de próbálták belőle a legjobbat kihozni azzal kezdve, hogy felöltöztek és rendbe hozták magukat, mert mind a ketten olyanok voltak, mint akik lefutották a maraton-t.
Kata legalább fél óráig készülődött. A férfi izgatottan várt az ágyon aztán inkább át ült az egyik karosszékbe.
Zalán azon gondolkodott valóban jó ötlet-e ez a vacsora, de már úgy volt vele ettől csak jobb lehet.
Sára is tűkön ült már, hogy mikor ér oda végre Bence. Többször is bele pillantott a tükörbe mindig talált magán valamit ami nem tetszett ezek után már inkább feladta.
A hold már magasan volt és szikrázva ragyogtak a csillagok. Elég rég nem volt ennyire tiszta az ég Budapest felett. Végre megcsörgette őt. Mosoly ült ki az arcára, már az is megfordult a fejében, hogy nem is jön el. A férfi egy hatalmas virágcsokorral várta őt. Liliomból volt a csokor Sára kedvenc virágaiból.
- Hova megyünk vacsorázni?
- Annyit mondok csak, hogy Budára. A többi az titok.
- Nem szeretem a titkokat, de a liliomokkal levettél a lábamról!
- Ez volt a cél! Remélem jól fog alakulni az este.
- Ebben reménykedem én is szeretnék végre egy olyan emberrel megismerkedni, aki nem játssza meg magát.
Sára ránézett a férfi, akin látszott, hogy megváltozott arckifejezése, de nem akart elrontani semmit – biztos csak valami munka ügy – gondolta magában.
Átmentek a Lánchídon ami hangulatos díszkivilágításban úszott az egész város olyan volt mint egy hatalmas ékszerdoboz. Az alagúton át és a Várnegyedbe volt a végcél. Nem kellett sokat sétálni egy nagyon impozáns kis magyaros étterem várta őket. Előre foglalt helyük volt jobb is volt így, mert már perc alatt megtelt az egész vendéglátó egység.
- Hogy tetszik a hely?
- Jól néz ki! Többször is voltam már errefelé étteremben, de soha nem láttam még ezt!
- Nem rég nyílt!
- Mik vannak!
- Amúgy a saját éttermem!
- Most viccelsz ugye?
- Nem majd nézd meg az étlapot!
Sára mohón rávetette magát az étlapra. A pincér nem is értette, hogy mi a baj. Azt hitte, hogy ennyire éhes. Lapozgatta és a végén meg látta a férfi nevét.
- Ki vagy te?
- Befektetésben is utazom jelenleg!
- Akkor nekem is adhatnál egy jó tippet, mert jelenleg hajléktalan vagyok!
- Majd megbeszélünk egy időpontot és segítek szívesen!
Megrendeltél a kaját és vártak, hogy majd hozza a pincér ekkor lépett be Zalán is ajtón. Sára egyből kiszúrta őket. Amilyen nagy lendülettel csak tudott lebújt az asztal alá. Többen rá is pillantottak, de nem csak arra gondoltak, hogy leejtett valamit. Bence teljesesen meglepődött nem értette, hogy mit csinál nő. A férfi is lehajolt.
- Mit játszunk? – kérdezte nevetve a férfi.
- Van ott egy férfi nem szeretném, ha meglátna! – mondta segélykérően a nő.
- Miért? Jártál vele?
- Nem, csak egyszer találkoztam vele!
- Intézkedjek?
- Nem kell csak egy kicsit maradjunk így!
- Nekem megfelel legalább itt csak ketten vagyunk!
Zalán is felfigyelt, hogy valami történik annál az asztalnál, de nem akart érdeklődő lenni és nem firtatta tovább a dolgokat.
- Most már nem néz és meg is jött az ennivaló!
- Akkor menjünk vissza fel az asztalhoz!
A pincér ott állt felettük és várta, hogy előjöjjenek nem igazán értette mit keresnek lent az asztalt alatt. Olyanok voltak mint két gyerek akik éppen bújócskáznak.
Az egész este nagyon jól sikerült jót beszélgettek, de voltak olyan apró jelek a miután már tudta Sára, hogy nem lesz további folytatás vagyis a szerelmi út nem lesz járható. Nem gondolta, hogy ez lesz belőle, de semmi kétsége nem volt. Egyetlen egy perc sem volt, hogy csendben lettek volna. Politikától kezdve mindenről szó esett. Jókat nevettek. Előfordult, hogy Sára szeméből még könnyek is kiszöktek annyira vicces történeteket mesélt neki a férfi.
Még rendelt Bence egy pohár bort Sárának azt, amíg iszogatta szórakoztatta őt és lassan elindultak haza felé. A kocsinál megálltak és egymásra néztek mélyen egymás szemébe.
- Nagyon jól éreztem magam!
- Jókat nevettem én is!
- A férfi feléje hajolt meg akarta csókolni.
- Bence nem kell! Rájöttem, hogy… más csapatban játszol!
- De hogyan?
- Voltak apró jelek!
- Azt mondta Dániel, hogy nagyon figyelmes vagy és mindent ki tudsz nyomozni!
- Ettől függetlenül nagyon jó volt és bármikor elmegyek veled vacsorázni! Nem engem egyáltalán nem zavar a dolog!
- Légyszi ne mond el Dánielnek senki sem tudja és még lenne még egy kérésem a hétvégén lesz a húgom esküvője eljönnél velem?
- Persze megtartom a titkodat! A másik kérdésedre háromszoros igen majd csak túl éljük együtt valahogy!
Haza vitte őt a férfi és elköszöntek. Sára valóban jól érezte magát jól esett neki kiszabadulni a szürkeségből, de sokkal jobb lett volna, ha egy kicsit máshogy alakulnak a dolgok. Nem a munka miatt, hanem maga miatt, amióta nincs senkije sokkal kevesebbnek érezte magát.
Zalán és Katának sokkal rosszabbul sikerült az este egész este alig beszéltek valamit. Az ennivalót is csak lökdösték. A férfi próbált feldobni témákat, de sajnos ezzel sem lettek előbbre.
- Akkor most már biztos, hogy férjhez mész?
- Igen, terhes vagyok tőle!
- A gyerek miatt mész hozzá?
- Nem, szeretem őt!
- Remélem engem nem hívsz meg az esküvőre!
- Nem terveztem!
- Tudom, hogy hülye vagyok, de azt hittem azért találkozunk, hogy végre lesz valami!
- Keménynek mutatod magad és közben még mindig az a kis fiú vagy aki nem kapta meg a karácsonyi ajándékát!
Az egész este így telt oda visszament a veszekedés, csipkelődés. Zalánnak az egész programban az tetszett a legjobban mikor kitette a nőt a hotel előtt és elhajtott.
A férfi fáradt volt, de nem akart még haza menni. Lement a Dunapart és sétált. Csikorgott a cipője alatt a kavics. Már nem jártak az autók csak a Duna fekete morajlását lehetett hallani. A hidak aranyfényben úsztak.
A férfi azon gondolkodott merre kellene tovább indulni, mert a chat-et csak az utolsó helyre rakta, de egyre jobban azt érezte, hogy mégis más sorrendet kellene felállítania.
Sárát mikor megpillantotta érezte, hogy valami megmozdult benne már elég rég nem tekintett így egyetlen nőre sem. Nem csak a szépsége volt ami megfogta, hanem az egész lénye.
Szerette volna őt egy pillanatra is látni, de legjobb lett volna, ha meg tudja magyarázni, hogy mi is történt. Nagyon kínos volt az biztos, de más lett volna, ha legalább hagyja, hogy elmondja az igazságot.
Mikor már egy fél órája merengett a parton akkor jutott eszébe, hogy ideje lenne haza indulni mert Ramidot le kellene válltani a bébi csőszködésben. Az egész város ki volt ürülve csak az éjszakai buszok haladtak előtte. Néhány fiatal dorbézolt a Deák téren, de szinte teljesen kihalt volt az egész város.
Mikor hazaért már mind a ketten aludtak a hálószobában. A kisfiú Ramid hasának dőlt és úgy szuszogott. Megállt felettük és csak mosolygott olyan idilli volt a kép. Elővette gyorsan a telefonját és lefényképezte őket. Amennyire halkan csak tudott Zalán levetkőzött és bebújt az ágyba ő is. Így hárman szuszogtak.
Sára is már pizsamában volt kinézett az ablakon és olyan volt mintha a Holdban Zalán arcát látta volna. Bármennyire jó volt így, hogy elbújt neki is jó volt látni. Nem is gondolta, hogy még egyszer összefutnak. Ebből most már tudta, hogy Budapesten lakik ő is. Így érdemes nyitott szemmel járni, mert bárhol összefuthat vele. Ez a kis randi adott neki egy olyan löketet, hogy most már sokkal bátrabban vágott bele a chatelésbe és még egy nagy feladat várt rá kellett neki egy új lakás.
Zalán és Ramid előbb ébredtek fel mint Kevin így egy kicsit beszélgettek.
- Reggel Ramid meg is lepődött, hogy így aludtak.
- Ezt jobb, ha nem mondjuk el a többieknek!
- Okés nem terveztem!
- Tudod vannak az állandó viccmesterek!
- Nagyon köszönöm, hogy segítettél!
10. fejezet
Sára fáradt volt egész este nem aludt semmit sajnos még a kávé sem segített rajta. Pedig annyira erőset ivott amennyire csak lehetett. Mikor bele nézett a tükörbe azt hitte, hogy csak egy szellem pillant vissza rá. Nem volt mit tenni ideje volt elindulni munkába. Sorban történtek olyan kis balesetek, amiket szeretett volna mindenképpen elkerülni, de most mindegyikbe bele sétált. Késett metró is így rohanni a kellett. Majdnem fellökött egy csövest. Fújtatva értve a céghez. Az irodája előtt már ott várta őt Dániel.
- Szia!
- Szia!
- Hogy sikerült a randi?
- Nagyon jó volt, de nem lesz folytatás!
- Hogy-hogy jó volt? Miért nem találkoztok?
- Mert nem illünk össze! Csak barátok maradunk.
- Pedig azt hittem ti lesztek a tökéletes páros!
- Ugye nem csinált semmi butaságot?
- Nem! nagyon jó volt, csak volt köztünk meg a szikra!
- Értem, hát majd legközelebb!
Sára reménykedett benne, hogy sikerült eloszlatni a kételyeket és nem gondolt semmi rosszra. Arra számított, hogy ma kap egy pörgős ügyet amitől összeszedheti magát. Üldögélt az irodában és Dunát kémlelte, sorban úsztak el hatalmas kompok. A sirályok is találtak valami játékot, mert lelkesen repkedtek a parton.
Nem is kellett sokáig várni. Az asszisztense meghozta neki az első ügyet, ami nagyon is felkeltette az érdeklődését és nem azért, mert minden áron megakarta nyerni, hanem azzal a bíróval lesz akivel elég régóta szeretett volna randizni.
Sára nagyon lelkes volt szerette volna megnyerni az ügyet igazából saját magának akart bizonyítani, hogy még mindig ugyan olyan jó mint előtte sőt sokkal jobb.
Egy válási osztozkodásba csöppentek bele. Elég bonyolult volt az ügy. Az esküdtek ide-oda kapkodták legtöbbször a fejüket. A feleség és a férj is elég jól színészkedett. Sárának a férj többször is megszorította a kezét ezzel jelezte, hogy megbízik benne. A nőnek ez nagyon fura volt, mert amennyire csak tudta szerette megtartani az ügyfelekkel kapcsolatban. Nagyon ritkán fordult elő, hogy bármilyen testi kontaktusba keveredett volna velük. Megigazította a ruhát és fel állt.
- Bíró úr vegye figyelembe az enyhítő körülményeket!
- Tiltakozom! – és ide-oda haladt a per mikor végre át adhatták a bizonyítékokat.
Sára annyira felbátorodott a tegnapi vacsora után, hogy a bizonyítékok mappájába bele csúsztatta a telefonszámát.
Zalán ma nem bent bedolgozni egy részt nem is kellett meg a gyereket nem is tudta hova tenni. Nagyon sürgető volt, hogy végre találjon valakit, aki legalább pár óráig vigyáz a gyerekre. Teljesen le volt kötve így.
Sára közben megebédelt, mert már nagyon éhes volt. Annyira elidőzött az evessél mikor rápillantott az órájára rohannia is kellett.
- Tisztel egybegyűltek! Szeretném ismertetni az esküdtszék által meghozott döntést. A felperest Báthori Ferencet nem találtuk bűnösnek egyetlen egy vádpontban sem, de az ügyvédnőt szeretnék 5000 forint pénzbírságra sújtom és az irodámban szeretnék beszélni Önnel.
Sára teljesen lesápadt nem értette, hogy miért kellett ez csinálnia. Azt tudta, hogy győzött, de még sem értette a dolgokat mi történik. A nő aggódva visszapillantott a tárgyalóra mintha valamit otthagyott volna, de minden ott volt a kezében. Nem tudott semmi ki fogást találni. Mikor kifelé vonultak akkor is intett neki a bíró, hogy kövesse őt. A nőnek a szíve a torkában dobogott el nem tudta képzelni, hogy most mi lesz ebből.
- Foglaljon helyet!
- Bíró úr nagyon sajnálom nem akartam!
- Nyugodtan tegezhetsz egy idősek vagyunk!
- Rendben… szóval Bálint nem akartam…
- Semmi gond nincs gondoltam játszani akarsz és én lecsaptam a labdát! – Sárának nem tűnt viccnek a dolog.
- Ha neked ma jó akkor elmehetünk vacsorázni! – nő nem tudta, hogy jól hall-e. csak hápogott mint egy kacsa.
- Persze, szabad vagyok! – vágta rá, de maga sem tudta eldönteni, hogy jó lesz vagy sem.
A férfi magához húzta.
- Egy kis meglepetéssel várlak téged!
- Rendben!
Fülég érő mosollyal ment vissza a munkahelyére. Elég gyorsan hírül ment a dolog. A liftnél többen várták őt, hogy lássák milyen arccal érkezik meg. Sárának úgy kellett áttörni magát az embereken.
Rebeka hívatta is őt. Tudta, hogy nem fog semmi jót mondani neki.
- Hányszor mondtam már, hogy a bíróság nem arra van, hogy randit szervezzünk!
- Tudom és ne haragudj. – mondta lesütött szemekkel a nő.
- De most eltekintek a további büntetéstől, mert Bálint annyira édes, hogy én se tudnám megállni, hogy pár szabályt nem hágjak át! Csak okosan kislány!
- Köszönöm! Remélem lesz is valami értelme!
- Lehet ő lesz a nagy ő! Már elég rég várja, hogy valami megfogja!
Sára teljesen ledöbbent. Azt hitte, hogy sokkal nagyobb lesz majd a megrovás, de végül is csak ejnye bejnye lett belőle.
Igen csak felgyorsultak a dolgok Sára újra randizott, de valahogy most még sem volt annyira biztos benne mint azt ő szerette volna. Pakolászott, de mindent leejtett. Zavart volt, legszívesebben lemondta volna az egész estét.
Zalánnak elég nehéz napja volt. Kevin nagyon nyűgös volt valószínűleg jöttek a fogai, mert nyáladzott és minden a szájába vett. Mesélt neki, próbálta elaltatni, de sajnos sehogy nem ment a dolog. Járkált vele le és fel. Egy percre sem állt meg.
- Kevin próbálj meg pihenni! Apa is nagyon fáradt már!
Nagy nyújtózott a kis gyermek. Ebből már tudta a férfi, hogy lassan elalszik. Zalán gyorsan berakta őt az ágyba így lett annyi ideje, hogy főzzön egy ebédet. Nem csinált túl bonyolult ételt. Megfőzött egy zacskó tésztát és talált a hűtőben tejfölt és sajtot. Most jött rá igazán, hogy mennyire nehéz egyedül lenni a saját fiával. Ideje volt, hogy tényleg találjon valakit. Kész lett az ennivaló leült a géphez és nézelődni kezdett. A dadus oldalról azt vette észre, hogy átvándorol a chatre.
Businessman31- ként jelentkezett. Nem is gondolta, hogy ennyire fura nevű embereket is lehet találni. Voltak viccesebb nevek, de elég durvákat is talált. Bőség zavarában nem tudta eldönteni, hogy kinek írjon. Próbált a név alapján valamilyen személyiséget csatolni hozzá, de ezt egy pár személy után be is fejezte mert szinte egyik alkalommal sem jött össze. Nézegette a neveket és akkor látta meg hogy van egy olyan nevű csaj, hogy csodáséjszaka gondolta írni neki.
<Businessman31>
Szia
Várt, hogy írjon valamit kb. 10 perc is mire visszaírt.
<csodáséjszaka>
Hi
<Businessman31>
Hogy vagy?
<csodáséjszaka>
Jól! Hol lax?
<Businessman31>
Ne haragudj, mit kérdeztél?
<csodáséjszaka>
Csodáséjszaka elhagyta a szobát…
Nagyon nehezen indult el a beszélgetés és sokszor nem is értette, hogy mit akart írni a csaj, mert annyira sokat rövidített. Talált 10 embert, akikkel végre elindult a társalgás, de nem igazán haladt velük még sem semmire. Próbálta őket kategorizálni valamilyen módon, de ez nem volt olyan könnyű. Aztán ebből a 10-ből már csak kettő maradt, ő rájuk tényleg azt mondta, hogy nagyon szimpatikusak. Szeretett volna velük tovább beszélgetni facebook-on így elkérte a nevüket. Mind a két csaj lelkesen megadta. Végre volt neki is egy kis siker élménye. Zalán rájuk is keresett, de az egyik csaj nagyon nem volt az esete a másikról meg inkább ne is beszéljük. Itt jött rá, hogy hiába valaki nagyon szimpatikus, ha előnytelen a külseje. Ő is nagyon sokat hangoztatta, hogy nem fontos külső, de most is rájött valamennyire nagyon is számít. Már majdnem elment a kedve az egésztől mikor végre megtalálta az a nőt, aki mindenben megfelelt külsőleg is nagyon szimpatikus volt. minden témáról nagyon jól el tudtak beszélgetni, de egy óra után elköszönt Zalán, mert Kevin felsírt és megnézte, hogy mi a helyzet vele. mikor visszaért már nem volt sehol a csaj.
Sára lázasan készülődött, hívta őt Bálint, hogy érte megy. A nő nem is sejtette, hogy a férfi a lakására viszi egyből. Már alapból ez is csak egy nagy meglepetés volt. Amennyire csak tudta kicsípte magát.
A férfi vacsorát főzött neki. Húsleves, Wellington bélszín párolt zöldségekkel és saját készítésű tiramisu ez volt menü. Bálint kiszedte a tál levest és enni kezdtek. Nagyon finom volt a leves, de a férfi annyira szürcsölte a levest, hogy Sárának muszáj kimennie a mosdóba annyira idegesítette őt. Nem akart neki szólni semmit.
- Ne haragudj! Ki kell mennem a mosdóba!
- Semmi gond!
- Pár pillanat és jövök vissza!
- Csak nyugodtan!
Sárának azon járt az esze, hogy kinyitja az ablakot és egy hatalmas kiordít rajta, de inkább nem tett semmit. Gondolta, hogy biztos nagyon el van fáradva és azért tűnik neki fel a férfi étkezése. Mikorra összeszedte magát addigra a férfi meg is ette a levest.
- Valami baj van?
- Nem csak szerintem felfáztam!
- Jól van, akkor hozom a másodikat!
- Alig várom!
Sára kedvesen rá mosolygott.
Abban reménykedett, hogy a leves szürcsöléssel abba maradtak a dolgok, de sajnos hiába várta ezt. A párolt zöldségek is még roppanósak voltak így a férfi olyan volt mint egy hörcsög. Csörgött, ropogott. Egyszerűen nem lehetett elviselni. Sára megpróbálta őt beszéltetni, hogy addig is elvonja felőle a figyelmet. Nagyon finom volt az étel, de nem bírt neki fogni enni annyira zavarta a férfi étkezési szokásai.
- Mikor volt ennyi időd, hogy ezt a sok mindent megcsináld?
- Amint eljöttem a bíróságról! A ti ügyetek után szabad voltam!
- Értem. Nagyon finom minden!
- Köszönöm, de alig ettél! Szerintem elrontottam gyomromat dél előtt!
- Keressek valami gyógyszert?
- Nem kell hoztam magammal!
A nő már csak abban reménykedett, hogy a tiramisu finom lesz és tényleg még jól végződhet a dolog. Nagyon szimpatikus volt a férfi, de ez a sok rossz szokás eléggé visszavetett abból a képből, amit összerakott magának. Annyira nem fért össze az a pedáns viselkedés, amit mutatott és amilyen volt valójában.
Pechére a piskóta még nem volt annyira elázva így az is ropogott. Már saját magában nevetett. Egyre jobban azt érezte, hogy az egész este egy nagy katasztrófa és, ha nem tesz valamit akkor vége is lesz mindennek. Ő megint nem tudott enni és szeretett volna érdeklődni, hogy milyen tervei vannak még a férfinak az estére nézve.
- Túl sok minden nem terveztem! A belvárosba bemehetünk sétálni vagy megnézhetünk egy filmet!
- A filmezés jól hangzik! Valami jó horror filmet! Nagyon egyszerre jár az agyunk!
- Igen!
- Jaj, el is felejtettem vettem neked egy ajándékot! – beszaladt a férfi a konyhába és egy hatalmas orchideát hozott ki a nőnek.
- Ez gyönyörű!
- Csak annyira szép mint te!
Sára olvadozott annyira jól esett neki a bókolás.
Letelepedtem a kanapéra és betettek egy horror filmet. Ekkor jutott eszébe a férfinak jó lenne pattogatott kukorica.
- Hozok kukoricát!
- Komolyan?
- Igen!
- Ne menj már sehova! – noszogatta a férfit, de hiába mondta neki.
Sára összeszorította a fogait. – na még ez hiányzott – gondolta magában.
A férfi újra olyan lett mint egy hörcsög, lassan átcsúsztatta a nő vállára a karját, Sára pedig ráhajtotta a fejét a férfi vállára. Itt még jobban hallotta hogyan rág. Próbált magán erőt venni és nem figyelni, de nem tudta tovább türtőztetni a gondolait. Utolsó ötletként megcsókolta a férfit. Abban reménykedett, hogy hátha ettől minden jobb lesz, de olyan volt mintha csak egy halat csókolt volna meg.
Az egész este katasztrófa volt. megnézték a filmet és utána Sára haza is menekült. Nem érezte magát rosszul még haza ért végig mosolygott, mert nem is gondolta, hogy ennyire pedáns embernek ennyi rossz szokása hogyan lehet. Így már mindent értett miért volt annyi ideje egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése